dokumentumok

Genius Loci

Genius Loci. Hamarosan kiderül: ez a két szó kulcs Schäffer Zsuzsa albumához, amely régen várt összegzés, budapesti fényképeiből válogatott gyűjtemény. Évtizedes felvételek találkoznak az album lapjain. Erről születésük időpontja árulkodik, különben tartalmilag, formailag egyívásúak. Jellemzésükre ismételni tudom, amit régebben írtam: a fényképeken mindenütt rend, nyugalom, kiegyensúlyozottság. Visszafogott, finom, bensőséges hangulat árad belőlük, és néha szelíd játékosság. Gyanakszom: Schäffer Zsuzsa alkalmasint nem is Budapestet szereti, hanem a Király utcát, a Bem rakpartot, a Pala utcát, az Ó utcát, a Duna-korzót, meg a fákat, bokrokat, kandelábereket, tűzfalakat. Na, de ideje visszatérni a címre. Schäffer Zsuzsának fontos a helyszín (loci). Ha a főváros térképén körzőnk hegyét Schäffer Zsuzsa otthonánál leszúrjuk, és viszonylag nagy sugarú kört rajzolunk, akkor valamennyi fénykép helyszínét bekerítettük. Ha e helyeket sorjában fölkeressük, kiderül: a közhellyé koptatott látványosságok őt hidegen hagyják. Számos helyszínnel azonban meghitt viszonyban van, ahová, évek múltával vissza-visszatér. Fényképei jellegzetes stílusának alapja szokatlan látásmódja. Jellemző, ahogy a látványt megbontó, zavaró nehézségeket (magasba húzódó vezetékek, ormótlan épületek stb.), amiket más fotográfus, ha teheti, kikerüli, ő beépíti a fényképbe, sőt, néha arra alapozva születik meg a felvétel. Így, az előttünk rejtve maradt, pedig valóságos részletekből születtek emlékezetes művei. És máris a helyhez kötődő szellemről (genius) van szó, ami ott lebeg a felvételeken, érezzük, de a szavak elől elillan. Fényképei meseszerűek: érződik rajtuk a főváros sajátos légköre, megejtő hangulata, miként a mesében a rút békává varázsolt királyfi a királylánynak köszönhetően lesz ismét daliás ifjú. Gera Mihály.

 

Genius Loci. It will soon turn out: these two words are the key to understand the album of Zsuzsa Schäffer, which is a long-awaited summary, a collection of her pictures of Budapest. Photos several decades old meet young ones on the pages of the album. The only telltale sign of this is their date of birth, otherwise they are coeval. Regarding the characteristics of the pictures I can only repeat what I have written before: order, serenity and poise of mind prevail. Subtlety and delicate intimacy characterize their atmosphere, occasionally mixed with gentle playfulness. I have a suspicion: what Zsuzsa Schäffer really loves is not so much Budapest, rather it is Király street, the Bem Embankment, Pala street, Ó street, the Duna Promenade, and all the trees, bushes, lampposts, and firewalls. Well, it is high time to get back to the title: For Zsuzsa Schäffer, place (loci) is very important. If we stuck one pointed end of our compass at Zsuzsa Schäffer’s home and drew a relatively large radius circle, then we would enclose the location of each and every picture. If we went to see all these places, it would turn out: the commonplace platitudes leave her unimpressed. She has, however, a very intimate relationship with several locations, where she returns after many years passed. What gives her photographs their rather distinctive character is her unusual perception. It is typical for her to incorporate visual obstacles (bulky buildings and power lines for example) that disturb the view, unlike other photographers who preferably avoid these. What is more, sometimes she makes these the focal points of her pictures. Her most memorable works were born out of the real details that remain hidden from us. And here we arrive to the spirit (genius), tied to the place, which hovers in the pictures, we can sense it but it defies words. Her photographs are fairytale-like: the unique atmosphere of the capital transpires through them, its delightful ambiance, where, like in the tale, the ugly toad turns back into a charming prince by the kiss of a princess. Gera Mihály.