dokumentumok

Kedves Zsuzsa!

A felkérés, hogy előszót írjak, megtisztelő, ugyanakkor zavarba ejtő. Egész életemet abban az őszinte meggyőződésben éltem, hogy a körülöttünk lévő világ indirekt tükrözésének legtökéletesebb eszköze a cinematográfia, amit fél évszázada művelek. A mozgókép felülmúlhatatlanságának bűvöletében töltött évtizedek után olyan lenyűgöző állóképeket látok, melyek ugyancsak megrendítették önhittségemet, pedig az alkotó a legcsekélyebb fáradságot sem veszi, hogy a mozgás, a dinamizmus látszatát keltve a mozi szerelmesének kedvében járjon.

Hibátlanul komponált állóképeket látunk arról a városról, amely legalább annyira az enyém, mint a Magáé. Ugyanaz a város, mely mindkettőnket körülvesz, de amit a fotókon látok, mégis elvehetetlenül Schäffer Zsuzsa tulajdona! Csupa ismeretlen ismerős, a szubjektum ezernyi szűrőjén letisztult szuverenitás.

Fekete-fehér, szürke „színekre” redukált, vagy inkább gazdagított Budapest, melyből kiszűri a napi divat befolyásolhatatlanul talmi színeit, segítve minket, hogy a lényeget lássuk.

Halálosan pontosan fényképez! Mint a sivatagi ragadozó cserkészi be zsákmányát, s azután türelmesen lesben áll. Mikor leszáll a köd, vagy felszáll a pára, hogy elérkezzék a megszentelt pillanat, s a kegyes napfény úgy karcolja meg a homlokzatot, ahogy megálmodta, akkor lecsap. Akkor exponál! És igazi fény-kép születik.

Esztétikai gyönyörüséggé transzformálja a horpadt ereszcsatornát, a pergő vakolatot (aminek talán a legkevésbé tud ellenállni), a párát lehelő kukát. Szoborrá nemesíti a roncsautót, melyet szelíden oltalmaz a fölé hajló fa ága. Mindez nem az enyészet apoteózisa, hanem a mindenütt fellelhető szépség felfedezésének és megragadásának öröme.

Ember ritkán tűnik fel a képeken, s ha igen, csak kompozíciós elemként, mert Zsuzsa tapintatos ember lévén nem ront kamerájával a védtelen arcokra.

Kedves Zsuzsa, Maga festő a javából, s oly mindegy, hogy ecsetet vagy kamerát tart a kezében. A zavartalan és elmélyült szemlélődésének 189 tökéletes lenyomatával ajándékoz meg minket.

 

Barátsággal: Ragályi Elemér operatőr

 

 

Dear Zsuzsa,

I feel both honoured and embarrassed at the same time by the request to write a preface. I spent my whole life with the honest conviction that cinematography is the most perfect method to indirectly reflect the world around us. That has been my trade for more than half a century. After having spent decades under the spell of the  unsurpassable quality of motion picture here I can now see still pictures so compelling that they thoroughly shake my self-confidence, although the artist, their creator does not even bother to please the movie fans by trying to create the false illusion of motion and dynamism.

We can see perfectly composed still images of the city, which I claim to by mine, as much as it is Yours as well. It is the same city that surrounds both of us, yet what is represented in the pictures is irrefutably the propriety of Zsuzsa Schäffer! All of them, familiarly unfamiliar, represent the sovereignty of the eye distilled through the myriad of filters of the subject.

Budapest reduced or rather enriched to black and white and gray “colours”,  which eliminate the unyielding cheap and base colours of the daily fashion, thus helping us to see the true essence of everything.

You take pictures with a deadly accuracy. As if you were a desert predator stalking your prey then waiting patiently in ambush. When the fog comes in or when the mist starts thinning for the sacred moment to arrive and the graceful sunshine scratches the façade, just the way you have dreamed, then you strike. You take the picture. And as a miracle, a real image is born!

You transform any dented drainpipe, crumbling and scaling plaster, and also, what you can least resist, dustbin breathing mist, into aesthetic beauty. You turn a wrecked car into a statue, which is gently protected by the branches of a tree leaning over it. All this is not the apotheosis of the decay, instead, it is the joy of discovering and grasping beauty that can be found everywhere.

People are seldom seen in the pictures, and when they are, they appear only as components of the composition, since, being the tactful person you are Zsuzsa, you would  never invade defenceless faces with your camera.

Dear Zsuzsa, You are a genuine painter, either with a camera in your hand or a paintbrush. You are offering us 189 perfect imprints of your quiet undisturbed and deep contemplation.

 

Your friend, Elemér Ragályi, Cinematographer